A keleti barbárok életének fontos része a zene, a hagyományok ápolása és az ősök dicsőségének megőrzése. Mindezekről énekmondóik, a baervigek gondoskodnak. Majd’ minden faluban akadnak baervigek, akik békésebb időkben regéikkel szórakoztatják a közösség tagjait, egyszersmind ismerik és továbbadják az ősök tetteit megörökítő mondákat. A legnevesebb énekmondók a veldarok udvartartásában élnek mint tanácsosok vagy a családi leszármazási vonalak számontartói. Egy baervig néha Ynev legtöbb bárdját megszégyenítő mennyiségű dalt és legendát képes fejben tartani; és mivel a barbárokra nem jellemző az írásbeliség, krónikásokként és követekként is őket alkalmazzák. Ilyenkor a veldarok között utazva sérthetetlenséget élveznek, szavuknak mindenki hitelt ad.
     A legnagyobb megbecsülés azonban kétségkívül a sámánokat övezi. A barbárok hitvilága a mindenben jelenlévő istenek és természetszellemek tiszteletére épül; középpontjában ma három istenség áll: Leutaril, a vizek, Ramkir, a föld és a rajta nyüzsgő élőlények, illetve Tomatis, a tüzek és sziklák ura. A negyedik Ymdoll, a mítoszok szerint hármójuk atyja, akinek parancsait lesik a világosság szellemei és a négy égtáj szelei. Ő azonban már évezredek óta nem rendelkezik valós hatalommal, fakuló emlékét őrző sámánjai megfogyatkoztak vagy eltűntek, és az idő múlásával mind kevesebben bíznak visszatértében.
     A Három Naggyal a sámánpapok tartják a kapcsolatot: általuk kérik a ramagarok az istenek jóindulatát a csaták előtt, ők imádkoznak a jó termésért és a sikeres vadászatért. Az évente rendszeresen megrendezett vallási ünnepségeket is ők vezetik. Ők közvetítik az istenek szavát, tartják a temetési szertartásokat, és döntenek a vitás kérdésekben – feltéve, ha a szembenálló felek nem szándékoznak azt fegyverek segítségével rendezni. Ha valakinek jóslásra vagy gyógyításra lenne szüksége, szintén hozzájuk fordul.