KELETI BARBÁROK

Terület: 800 000 négyzetmérföld (É-D ~700 mérföld, K-Ny ~1100 mérföld)
Népesség: 1 550 000 fő
Átlagos népsűrűség: 2 fő/négyzetmérföld
Államforma: önálló kánságok
Lakosság: keleti barbárok (ramagarok)
Nyelv: ramagar, a civilizációhoz közel itt-ott a sinemosit is beszélik
Vallás: a ramagar pantheon isteneinek (Ymdoll, Leutaril, Ramkir és Tomatis) tisztelete, szellemhit
Pénznem: általános a cserekereskedelem

<><><>

Az északi városállamoktól keletre, a K’Harkad és J’Hapinia hegység által övezett medencében él a keleti barbárok büszke és harcias népe. Ezen a tájon – talán a kulturális központoktól való nagy távolság és a kedvezőtlen természeti adottságok miatt – soha nem alakult ki fejlett civilizáció.

Domborzati és természeti adottságok

<><><>

     Az északi tengerparton és a hegyoldalakon előforduló cédrus- és fenyőerdőket beljebb haladva bozótos, a hegységekben sziklás, barátságtalan táj váltja fel. A J’Hapinla, K’Harkad és Kesdan-hegység által határolt medencében a füves pusztákkal lomberdők váltakoznak. Kelet felé a Visneve folyó mocsaras síkságára, majd a Keleti-óceán sziklás partjaira ereszkedhet le az utazó, míg a K’Harkadtól délre a bozótos fokozatosan a melegtől vibráló levegőjű szavannáknak, végül a Nament-sivatagnak adja át helyét.
     A Sinemos-tenger partvidéke halban gazdag; gyakran letévednek ide az északi óceánok óriásai, a bálnák és egyéb tengeri behemótok is, de a helybéliek különösen a fókaféléket vadásszák sokat: zsírjukat sokféleképpen tudják hasznosítani.

A szárazföldön az irtásföldek kivételével szinte érintetlen élővilág fogadja a vándort: szabadon vonuló tízezres állatcsordák, a hegyek bércei közt vadon élő pteropták, sárkánygyíkok, madárrajok és nagyragadozók – farkas, sakál, hegyi oroszlán és leopárd. A síkvidék egészségtelen mocsaraiban aligátorok és csak bizonytalan híradásokból ismert óriás hüllőfélék élnek.      Az éghajlat egész évben enyhe és csapadékos a partokon, viszont a Keleti-óceánról érkező őszi és tavaszi viharok iszonyú erővel tombolnak, teljesen lehetetlenné téve a hajózást. A Nagy Medence időjárása ellenben hűvösebb és szárazabb. A három hegység csúcsainak bőségesen jut csapadék, a J’Hapinla és a Kesdan-hegység legmagasabb, négyezer lábat is meghaladó ormait örök hó fedi. Az innen lefutó folyók táplálják a vidék két nagy folyamát, a Quiron-tengerbe tartó Sielt és a délkelet felé kanyargó Visnevét. Az egyetlen jelentős állóvíz a Kesdan-tó. A talaj a folyóvölgyeken kívül nem túl termékeny, lévén sziklás és nehezen művelhető.

A karakterek egy, a Sinemosi Liga által fenntartott kereskedőállomásról indulnak útnak, hogy elhozzanak egy mágikus pecsétekkel lezárt ládát egy partra sodródott hajóról. A roncs melletti partszakaszon csapatnyi túlélőbe botlanak, akik valamiféle hatalmas szörny támadásáról adnak elő rémtörténeteket – s valóban, a parttól mintegy mérföldnyi távolságra, a sziklapadon megfeneklett Jégmadár mellett néha hatalmas gőzoszlop tör fel a víz színe alól. A roncson maradt láda megszerzése tehát nem ígérkezik egyszerűnek, pedig az idő sürget: a heves hullámverésben a hajó bármikor darabjaira hullhat. Mindennek tetejébe barbárokból álló népes csapat érkezik a tengerpartra, akik az ősi szokásra hivatkozva azt állítják, hogy a hajótöröttekről való gondoskodásért cserébe őket illetik a szerencsétlenül járt hajón lévő áruk. Néhány korgot már maga a magyarázkodás is láthatóan dühít; és egyikük sem érkezett fegyver nélkül…