|
A történelem
hgerry 2004.03.19. 17:59
 A barbárok történelméről egy kis leírás.
A ramagar legendák szerint az Ymdoll törzséből való Gartan, a nagy vezér lépett elsőként Ynev földjére a Fherga-hegy lábainál lévő homokos partszakaszon. Lábnyomait azóta is őrzi a föveny – dúljon bármilyen vihar, nem tudja elmosni a múlt e néma tanúit.
Úgy tartják, aki Gartan lábnyomaiban lépkedve hág fel az első sziklákig, éppolyan dicső és éppolyan rövid életet fog élni, mint a nagy ős. Számtalan korg zarándokol el ide minden évben, hogy végigjárja a Lábnyomok Útját… |
| A terület első ismert lakói, az erv bevándorlás elől a partvidékről ide menekült ryeki maradványnép tagjai, a shiruadák voltak. Ők a démonokkal paktáló szerafista uralkodóik igája alatt fejlett, öntözésen alapuló kultúrát hoztak létre a Siel folyó völgyében a Hetedkor elején.
A ma keleti barbárokként ismert népcsoport – vagy ahogy magukat hívják, a ramagar nép – a Pyarron szerinti IV. század elején érkezett Ynevre a Keleti-óceán szigetein fekvő őshazájából. Elvándorlásuk okára csak legendáikban találhatunk magyarázatot. |
|
<> Az eredetileg négy törzsből álló nép először a Sinemos-tenger déli partját vette birtokba. A törzsek mindegyike saját védistenétől származtatta és nevezte el magát. A tengerpart meghódítása után kezdetben a parti államokat sarcolták és a kereskedőhajókat fosztogatták előszeretettel. Rablóportyáik során még a Quiron-tenger nyugati medencéjébe is bemerészkedtek gyorsjáratú evezős hajóikkal, mígnem száz év után Toron megerősödésével meghátrálni kényszerültek.
Ekkor kezdtek a szárazföld belseje felé vándorolni. Elsőként Ymdoll törzse indult útnak, és így először ők találták szembe magukat a medence hatodkori eredetű lakóival. A shiruadák mind fegyvereik technikájában – a barbárok fegyverei ekkoriban még bronzból, kezdetleges módszerekkel készültek –, mind mágikus hatalomban erősebbnek bizonyultak. Ymdoll törzsét kis híján kiirtották, s a szerafisták démoni szövetségesei idegen síkokra száműzték magát Ymdollt is. A következő hullámban a megmaradt három törzs már egyszerre özönlött be a medencébe. Évekig tartó harcok során többszörös számbeli fölényüknek köszönhetően lassan, de biztosan szétverték a shiruadák seregeit. Székvárosukat, Xirs Talwunt felégették, szentélyeiket lerombolták, a papkirályokat felkoncolták, majd fölosztották maguk között az elfoglalt területeket.
Ám a győzelemért nagy árat kellett fizetniük. Sok tízezren vesztek oda a démonok elleni csatákban, isteneik meggyengültek, az eredetileg elkülönült törzsek lassan elkeveredtek. A shiruadákkal folytatott háborúk emléke mindmáig él a keleti barbárok között; sok mondájuk szól ezekről az időkről, s démonűző szertartásaik még ma is közkedveltek. Xirs Talwun romjai Kavarkas területén tiltott, átkozott helynek számítanak, ahová egyetlen ramagar sem merészel belépni. A legendák szerint a szerafisták átka hintette el a barbárok közt a viszály magvait is. Tény, hogy a háború után a hadurak mindegyike igyekezett híveinek és harcostársainak a legkedvezőbb területeket megszerezni, és ez köztük máig tartó háborúskodásra adott okot. Egyszersmind megteremtette azokat a többé-kevésbé stabil határokkal rendelkező, veld’ramoknak nevezett államalakulatokat is, amelyeket egy-egy nagyhatalmú hadúr – közös nyelven, hibás kifejezéssel kán vagy a barbárok nyelvén veldar – és leszármazottai uralnak. A kánságok mind a mai napig alapítóik nevét viselik, és az adott területen élő barbárok is a névadó hadúrtól származtatják magukat, vagy legalábbis olyan ősöktől, akik az alapító oldalán harcoltak annak idején.
A Gro-Ugonból túlnépesedés miatt elvándorolt orkok – a Kacagók és az Irtóztatók törzsének portyázó- és pária-nemzetségei – a P.sz. 3100-as években jelentek meg az északi tengerparton, ahol legyűrték az akkorra már csak magányos kereskedőhajók kifosztásából élő veld’ramokat, és azóta is folyamatosan fenyegetik a három északi kánságot: Orriest, Lielrogát és Taulragát. |
| Bár a Siel folyó völgyének szerafistái mind elpusztultak, az általuk megidézett démonok némelyike túlélte az ország pusztulását, s azóta is e síkon kénytelen létezni. A ramagar sámánok átka miatt képtelenek elhagyni Xirs Talwunt, ahol különös célok érdekében kezdtek munkálkodni. Tevékenységük sötét céljai évről évre nagyszámú rabszolgát igényelnek, ezért számtalan megigézett személyt indítanak útnak, lelkükön a hűség pecsétjével, hogy hatodkori kincseik árából további embereket vásároljanak. A démonok szolgáit persze többnyire a várost őrző ramagarok gyilkolják le, főképp akkor, amikor azok visszafelé, a rabokkal együtt megpróbálnak átjutni a várost körbezáró gyűrűn.
A karakterek az Inkvizítorok Szövetségének régi ügynökeiként kapnak felkérést arra, hogy derítsék ki végre, mi folyik a romváros falai között; ugyanis feletteseiket igen aggasztja az a tény, hogy a nemrég elfogott démonszolga elméjébe száz szőke szűzleány megszerzésének parancsát plántálták. |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
