<>Tudnivalók

<>

     A ramagarok földjén aligha hajthatja nyugodt álomra a fejét az utazó, hacsak nem élvezi valamelyik – amúgy igencsak bizalmatlan – kán jóindulatát. A civilizált országokból származókat inkább mint rabszolgákat ismerik, hisz külországi követek ritkán vetődnek errefelé. De még megbecsült vendégként is csak az adott veld’ramban és az esetleges szövetségesek területein érezheti magát biztonságban az utazó. A vendégbarátság szent, ezt soha meg nem szegik; viszont cserébe asztal alá isszák a vendéget, mivel a végtelen ivászatok nélkül el sem lehet képzelni a ramagar lakomákat.

A ramagarok közt nem könnyű tekintélyt szerezni. Ennek egyik – igen kockázatos és életveszélyes – módja valamilyen rettenetes vadállat legyőzése, vagy kiemelkedő haditett végrehajtása; a másik, talán ennél is nehezebben kivitelezhető módszer pedig az adott keleti barbár veld’ram férfilakosságának asztal alá ivása. Tekintélyt szerezni pedig mindenképpen szükséges, legalábbis alkoholtól rekedtes hangon ezt mondogatják azok a misszionáriusok, akik ábrázatukon végtelen tivornyák letörölhetetlen nyomaival térnek meg egyházuk kebelére.

Fegyverre bármikor szükség lehet, részben a vadállatok, részben a portyázó vadászcsapatok miatt. Árakról fölösleges beszélni, mert a különféle javakat csak cserekereskedelem útján lehet beszerezni. A keleti barbárok körében közkedveltek a külországi ékszerek, fegyverek, színes szövetek és szeszfélék.      Az utazás a keleti barbárok földjén igen nehézkes, mivel kiépített utak nincsenek. A nagyobb folyókon kenuval közlekednek, és fellelhetőek gyakrabban járt ösvények is, amelyek biztonságos bejárásához azonban helyi kalauz szükségeltetik.